Kilátások, kihívások a magyar ipari vállalatok számára

Az autóipartól függ a mai magyar gazdaság, bizalmatlanok a külföldi befektetők és kevés a jó adottságú munkaerő. De legalább túl vagyunk már a válság hatásain – derült ki Némethné dr. Pál Katalin kutatásvezető GKI Gazdaságkutató Zrt. ipari és mezőgazdasági kutatásokért felelős kutatásvezetőjének előadásából a II. Magyar Ipar Napján.
Az ipari növekedés a fejlett világ országaiban el kezdett lassulni. Ennek több oka van, például az olaj árának drasztikus csökkenése. Hazánknak a 2008-09-es válság törte meg a növekedési pályáját. Ebből már sikerült kijönnünk és a következő időszakban valamivel gyorsabb növekedési ütemet is tudunk tartani az előrejelzések szerint. Az uniós csatlakozás óta meghaladtuk az EU növekedési ütemét, a válságból nehezen tértünk magunkhoz, de úgy néz ki, hogy ezen is túl vagyunk. Gondok azért itt is vannak, ha a visegrádi országokhoz vagy a később csatlakozott Romániához és Bulgáriához hasonlítjuk a GDP növekedésünk ütemét, akkor látszik, hogy a magyar gazdaság határozottan pályát tévesztett. Az egy főre jutó GDP átlagban lecsúsztunk a középmezőnybe a csatlakozott volt szocialista tagállamok között. Pedig a csatlakozáskor még harmadikok voltunk a sorban.

A magyar gazdasági növekedés az nagymértékben külső forrásokra támaszkodott, a külföldi hitelezést felváltottuk az uniós pénzek. Ebből a szempontból nekünk félelmetes kilátásokat jelent a Nagy-britanniai népszavazás, mert ha ők az unióból való kilépésre szavaznak, akkor át kell alakítani a most érvényes költségvetést, hiszen kiesik a bevételi és kiadási oldalról is egy jelentős tétel, és ez a magyar forrásokra is hatással lehet.

A magyar gazdaság szerkezete egészségtelenül alakul. Az újraiparosítástól, amit az unió is programjára tűzött, a foglalkoztatás növelését remélik. Itthon is növekszik az ipar részaránya. Ezzel szemben a jelen perspektivikus területe a kreatív és a kulturális iparok (pl.: művészet, szórakozás) nem tudnak fejlődni. A magyar ipar növekedését egy ágazat, a járműipar határozza meg. Ez önmagában nem probléma, viszont a többi ipari terület stagnál, vergődik és nincs bennük lendület. Ez aggodalomra ad okot, mert ha valami történik a járműiparban (lásd. Volkswagen botrány) akkor nincs más húzóerőnk. Az elmúlt időszakban jól látható, hogy a gépipar termelése növekedett, viszont elszomorító, hogy a vegyipar részaránya csökkent.

A növekedésünk exportvezérelt. Magyarország piaca, méretéből adódóan iparban túl szűk, exportra van szükség. A bajt az jelenti, hogy az exportdinamikának a hordozója is a gépipar és azon belül a járműipar. Most már ott tartunk, hogy az élelmiszeripari termékek nem fedezik az energia számlát és gépipari, ezen belül az autóipari exporton függünk.

A beruházási szándék is rossz képet mutat. 2010 óta nincs különösebb változásra kilátás. Egyedül az állami beruházások aránya mutat növekedést 2011-ben 19%-volt, 2015-ben pedig 29% lett. A növekedés akadályaira a munkaerőképzésben találunk még nyomokat. A vezetők körében végzett felmérések szerint az oktatási rendszer nem bocsájt ki olyan adottságú embereket a munkaerő piacra, amire a cégeknek szükségük van. Itt főleg a rugalmasság, a tanulóképesség, az ügyféllel való kommunikáció és a kreatív hiányosság a legnagyobb gond, a szakképesítéseken kívül.

A magyar ipari konjunktúra megítélése együtt mozog az Európai Unióéval. A magyar ipari bizalmi index változásában jól látszik, hogy mind a készletek, mind a rendelési állományok terén nem igazán elégedettek, de a jó tényadatok még bizalomra adnak okot. Magyarország környezetében egyre romlik a korrupciós megítélésünk, ami a befektetői óvatosságot indokolja. Az ország versenyképessége javulást mutat, mint az általános és üzleti szféra szintjén és az üzletelések területén is.