Kilátások, kihívások a magyar ipari vállalatok számára
Az autóipartól függ a mai magyar gazdaság, bizalmatlanok a külföldi befektetők és kevés a jó adottságú munkaerő. De legalább túl vagyunk már a válság hatásain – derült ki Némethné dr. Pál Katalin kutatásvezető GKI Gazdaságkutató Zrt. ipari és mezőgazdasági kutatásokért felelős kutatásvezetőjének előadásából a II. Magyar Ipar Napján.
Az ipari növekedés a fejlett világ országaiban el kezdett lassulni. Ennek több oka van, például az olaj árának drasztikus csökkenése. Hazánknak a 2008-09-es válság törte meg a növekedési pályáját. Ebből már sikerült kijönnünk és a következő időszakban valamivel gyorsabb növekedési ütemet is tudunk tartani az előrejelzések szerint. Az uniós csatlakozás óta meghaladtuk az EU növekedési ütemét, a válságból nehezen tértünk magunkhoz, de úgy néz ki, hogy ezen is túl vagyunk. Gondok azért itt is vannak, ha a visegrádi országokhoz vagy a később csatlakozott Romániához és Bulgáriához hasonlítjuk a GDP növekedésünk ütemét, akkor látszik, hogy a magyar gazdaság határozottan pályát tévesztett. Az egy főre jutó GDP átlagban lecsúsztunk a középmezőnybe a csatlakozott volt szocialista tagállamok között. Pedig a csatlakozáskor még harmadikok voltunk a sorban.
A magyar gazdasági növekedés az nagymértékben külső forrásokra támaszkodott, a külföldi hitelezést felváltottuk az uniós pénzek. Ebből a szempontból nekünk félelmetes kilátásokat jelent a Nagy-britanniai népszavazás, mert ha ők az unióból való kilépésre szavaznak, akkor át kell alakítani a most érvényes költségvetést, hiszen kiesik a bevételi és kiadási oldalról is egy jelentős tétel, és ez a magyar forrásokra is hatással lehet.
A magyar gazdaság szerkezete egészségtelenül alakul. Az újraiparosítástól, amit az unió is programjára tűzött, a foglalkoztatás növelését remélik. Itthon is növekszik az ipar részaránya. Ezzel szemben a jelen perspektivikus területe a kreatív és a kulturális iparok (pl.: művészet, szórakozás) nem tudnak fejlődni. A magyar ipar növekedését egy ágazat, a járműipar határozza meg. Ez önmagában nem probléma, viszont a többi ipari terület stagnál, vergődik és nincs bennük lendület. Ez aggodalomra ad okot, mert ha valami történik a járműiparban (lásd. Volkswagen botrány) akkor nincs más húzóerőnk. Az elmúlt időszakban jól látható, hogy a gépipar termelése növekedett, viszont elszomorító, hogy a vegyipar részaránya csökkent.
A növekedésünk exportvezérelt. Magyarország piaca, méretéből adódóan iparban túl szűk, exportra van szükség. A bajt az jelenti, hogy az exportdinamikának a hordozója is a gépipar és azon belül a járműipar. Most már ott tartunk, hogy az élelmiszeripari termékek nem fedezik az energia számlát és gépipari, ezen belül az autóipari exporton függünk.
A beruházási szándék is rossz képet mutat. 2010 óta nincs különösebb változásra kilátás. Egyedül az állami beruházások aránya mutat növekedést 2011-ben 19%-volt, 2015-ben pedig 29% lett. A növekedés akadályaira a munkaerőképzésben találunk még nyomokat. A vezetők körében végzett felmérések szerint az oktatási rendszer nem bocsájt ki olyan adottságú embereket a munkaerő piacra, amire a cégeknek szükségük van. Itt főleg a rugalmasság, a tanulóképesség, az ügyféllel való kommunikáció és a kreatív hiányosság a legnagyobb gond, a szakképesítéseken kívül.
A magyar ipari konjunktúra megítélése együtt mozog az Európai Unióéval. A magyar ipari bizalmi index változásában jól látszik, hogy mind a készletek, mind a rendelési állományok terén nem igazán elégedettek, de a jó tényadatok még bizalomra adnak okot. Magyarország környezetében egyre romlik a korrupciós megítélésünk, ami a befektetői óvatosságot indokolja. Az ország versenyképessége javulást mutat, mint az általános és üzleti szféra szintjén és az üzletelések területén is.
Hagyjon egy választ
Want to join the discussion?Feel free to contribute!